Az Emlékmúzeum célja, hogy bemutassa az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc dicső és tragikus eseményeit, nagy hangsúlyt fektetve a Kisbéren történtekre. A kiállítótér helyéül szolgáló épületrész korábban a Kiskastélyhoz tartozó szolgálati lakásként funkcionált. A kiállítást négy részre tagolva, 4 teremben valósítottuk meg. A kiállítótér felújítását a Kisbéri Városigazgatóság végezte el. Az Emlékmúzeum kiállítási anyagának egy részét Békási Imre ajánlotta fel magángyűjteményéből.
A „Büszkeségpont 1956” emlékmúzeum és kiállítás megvalósításával szerettünk volna méltó emléket állítani 1956-os hőseink előtt.
A Büszkeségpont létrehozásával Kisbér Város Önkormányzata egy
régóta tátongó űr betöltésével tárja elénk történelmünk ezen vészterhes időszakának egy kis szeletét.
A múzeumba belépve a látogató egy olyan, nem is oly régi világba csöppenhet bele, amelynek nagyon sokáig a puszta említése is tabunak számított, és amelyet az emlékezés hiányában ma már csak
történelemkönyvekből ismerhetnénk.
Ezért is fontos, hogy a termeket végigjárva a látogató megízlelhesse a kor miliőjét, így amikor az utolsó szobát is elhagyja, a korszak szellemiségét magába szívva tiszteletadással és méltósággal hajthat fejet 1956 névtelen hősei előtt.
A kisbéri Büszkeségpont kialakítására a múzeumként funkcionáló Kiskastély épületében került sor. A kiállítótér így szervesen kapcsolódik a Helytörténeti múzeumhoz, valamint a Régi mesterségek kiállításhoz
is, hű maradva Kisbér történelmi hagyományaihoz és örökségéhez.
Első terem: Az ’56-os Kisbér
A településen 1956-ban megtörtént eseményeket, majd a forradalomban, illetve az azt követő megtorlásban áldozatul esett kisbéri lakosok és az
egymástól elszakított családok kálváriáját mutatja be.
Szemünk előtt elevenedik meg a helyi történelem, az otthonuktól távolt került kisbériek és az itthon maradt szeretteik levelezésein keresztül.
Második terem: Az 1950-es évek Magyarországa
Átfogó képet nyújt a látogatóknak az ötvenes évekről a különböző használati tárgyak, háztartási eszközök bemutatásán keresztül. Ez a helyiség a politikai félrevezetést, az ötvenes évek állítólagos nyugalmát
és látszólagos teljesítményeit mutatja be, és egyben időutazás is, ami a látogatót visszarepíti egy olyan titkos, zárt világba, melyben a hétköznapi emberek megélői és egyben szenvedői voltak a hatalom
félrevezető politikájának.
Harmadik terem: 1956-tól az 1989-es rendszerváltozásig
Ez a terem elénk tárja az 1956 utáni kiegyezés és konszolidáció időszakát. Bemutatja a korabeli egyenruhák és tárgyi eszközök segítségével a burkolt
megtorlás résztvevőit, legyen szó akár az ifjúságpolitika átnevelését támogató Úttörő Szövetségről, akár a gyárak dolgozói közé beépült
munkásőrségről.
Negyedik terem (pince): Kínzókamra
A látványos, korleíró jellegű felső szintek után a látogató szembesül a könyörtelen, meghamisítatlan valósággal: a rendszer mindenható hatalmával, így a kiállítás negyedik állomása gyakorlatilag egy földalatti
börtönrendszert szimbolizál.