Kiskastély

A Kiskastély jelenleg Helytörténeti Múzeumként is funkcionál, a polgárosodás időszakát
mutatja be. A kiállítás utolsó két terme a ménes mintegy 110 éves korszakát és működését igyekszik bemutatni, középpontjában egy az épületkomplexumot 20. század eleji formájában bemutató látványos makettel.
Eme értékőrző funkciója, történelmi múltja és építészeti értéke miatt is érdemes ellátogatni a kisbéri Kiskatélyba.

Hegedűs Pál Helytörténeti Múzeum

Kisbér Város Önkormányzata és a Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár a Kiskastélyban lévő Kisbéri Helytörténeti Múzeumhoz hívta Kisbér lakóit és vendégeit a 2019. június 8-án, szombaton 16 órakor megrendezésre került névadó ünnepségre, melynek neve az avatás után HEGEDŰS PÁL HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM lett. A meghívók nevében Takács József intézményvezető köszöntette a megjelenteket, köztük Sinkovicz Zoltánt, Kisbér város polgármesterét, dr. Veres Zoltánt, Komárom-Esztergom Megye jegyzőjét, Bozori Zsuzsannát, a Kisbéri Járási Hivatal vezetőjét, Hegedűs Pálnét és családját, valamint a Kisbéri Honismereti Kör tagjait.

A köszöntés után Szalai Hunor, a Kisbéri Petőfi Sándor Általános Iskola ötödik osztályos tanulója szavalta el Bányai Mária „Szülőföldem” című versét, majd Tihanyi Dániel énekelte el a Hazám című dalt.

A dalt követően Takács József bejelentette, hogy Kisbér Város Önkormányzata a képviselő-testülete 88./2018. számú határozata alapján a Helytörténeti Múzeumot elnevezi a város Díszpolgáráról, Hegedűs Pálról. A bejelentés után Sinkovicz Zoltán polgármester mondta el avató beszédét :

„Tisztelt Hozzátartozók! Tisztelt meghívott Vendégek! Kedves Jelenlévők! Vannak sorsok, emberi történetek, amelyek csak a halál után teljesednek ki, s amelyek hosszú évtizedek munkájának gyümölcseként érnek be. Ezen élethosszig tartó „nagy utazások” közé tartozik Hegedűs Pál léte és munkássága is. Olyan ember tanúságtétele az övé, amely példa lehet mindenki számára, akik hisznek önmagukban, a maga választott feladatok iránti mély és feltétlen elkötelezettségben, akik ezer meg ezer kisebb-nagyobb zökkenőn keresztül is tudatos, alapos és kitartó munkával jutnak el céljukig. Mindnyájunk „Pali bácsi”-ja ezen kevesek közé tartozott. Vele és általa fejlődött szeretett nagyközségünk élhető VÁROSSÁ. Mondják: Jövője csak annak lehet, akinek múltja is van. Nincs ez másként Kisbér esetében sem, hiszen a leendő dolgok, elképzelések, a kívánt és megálmodott fejlődés tervei csak akkor kerülhetnek szilárd alapra, ha szembenézünk a régmúlttal. Felkutatjuk az egyre inkább ködbevesző tényeket, történéseket és a história kronológiáján felül össze is rendezzük, logikus rendszerbe állítjuk a régen volt dolgokat, mint ahogy ezt Hegedűs Pál is tette. Gyűjtjük, rendezzük a történéseket s tárjuk a ma és a holnap emberei elé, hogy legyen miből okulni és erőt meríteni a jövő tennivalóihoz. A történész munkája legtöbbször csendes, nyugodt, hiszen csak így lehet megmártózni és elmélyedni az emlékezés óceánjában. A múlhatatlan szeretet mellett szükséges a kitartás és a szembenézés. Szenvedély is kell hozzá, hiszen e nélkül a helyi történelem kutatása nem lenne más csak fel-fellobbanó lángocska valamiféle passzióhoz. Pali bácsi kitartó volt, méltósággal, tartással, csendes derűvel végezte önként vállalt munkáját még azokban az évtizedekben is, amikor kevés figyelem, s megbecsülés övezte tevékenységét. Talán tudta, hogy ez a – jó értelemben vett – misszió nem a mának, a pillanatokra megmutatkozó vállveregetésnek szól. Nem is ezért csinálta ezt, amit a köz szolgálatának tartott mindig. Aztán az idők változásával, lépést tartva a korral nem csak a lehetőségek nyíltak meg Kisbér múltjának bemutatására, hanem az elismerések is megadatottak számára. A Honismereti Kör, aztán a Kisbéri Krónika múltidéző honlapja is egyre többünk számára lett fontos, olyannyira, hogy ez utóbbit a város hivatalos weboldalának részévé tettük. A helyi emberek évtizedes szeretete mellett a közösség elismerését is megkapta, sőt számomra is személyes öröm és elégtétel, hogy a mai városvezetés döntése alapján adhattam át Pali bácsinak a Város Díszpolgára kitüntető címet, s mindezeken felül a Honismereti Kör tevékenységét Komárom-Esztergom Megye Príma-díjjal is elismerték. Felsorolni is lehetetlen mennyi könyvvel, tudományos értékű írással, cikkel ajándékozott meg bennünket városunk és a ménes történelméről. Ezernyi hiteles és felkutatott információ, seregnyi megerősítés a várossá váló Kisbér fejlődéséről és élni akarásáról. A szeretett ménesről, s a sok igaz történet között ott vannak azok is melyek számomra oly kedvesek – például a cáfolhatatlan bizonyítékok Kincsem kisbéri születéséről -, melyeket a Pali bácsitól hallottak alapján ismerhettem meg. A Hegedűs Pál által elvetett tudás magja mára szárba szökkent és beérett. Itt, azon a helyen – amiért annyit tett és úgy szeretett – megidézzük szellemét. S nemcsak percekre vagy pillanatokra, – hanem mindörökre. Úgy gondoljuk: ezután a legméltóbb ember adja a nevét annak az intézménynek, a helytörténeti múzeumnak, amely tovább viszi örökségét, és ami mostantól: Hegedűs Pál Helytörténeti Múzeum. Mindent köszönünk Pali bátyám!”

Az avató beszéd után Balogh Petrának, a Kisbéri Petőfi Sándor Általános Iskola tanulójának dalaival folytatódott az ünnepség. Az énekek után Meretei János, a Kisbéri Honismereti Kör tagjai nevében mondott beszédet, aki kitért a Kiskastély történetére, a ménesbirtok parancsnoki épületétől a jelenlegi múzeum megalakulásáig. 2000-ben kapott helyet az épületben egy kisebb helytörténeti gyűjtemény, amely 2009-ben egy nyertes pályázatnak köszönhetően tovább bővülhetett. A pályázat megvalósulását a kisbéri vállalkozások is támogatták anyagilag. Megemlítette Meretei úr a Komárom-Esztergom Megye Príma-díját is, mellyel kapcsoltban elmondta, hogy a vele járó pénzösszeget az utolsó fillérig a 2009 után berendezett, és a jelenleg is látható gyűjtemény kialakítására fordította a kör. Örömét fejezte ki a kör tagja, hogy a múzeum a mai naptól a Hegedűs Pál Helytörténeti múzeum nevet kapta. Elvitathatatlan tény – folytatta beszédét Meretei úr -, hogy a Honismereti Kört és a mai gyűjteményt Hegedűs Pál alapította, ő kezdte el gyűjteni a helytörténeti anyagokat a város múltjáról, járta a levéltárakat, múzeumokat, okleveleket fordíttatott le magyarra, hogy azt egyszer megoszthassa az utókorral. Köszönet illeti mindazokat is, akik tárgyi adományaikkal vagy kétkezi munkájukkal hozzájárultak a múzeum jelenlegi gyűjteményének létrejöttéhez. Voltak, akik fényképek és újságcikkek gyűjtésével, voltak, akik régi folyóiratokban és könyvekben megjelent kisbéri események gyűjtésével, voltak, akik padlásokon fellelhető hagyatékokkal és régi ruhákkal járultak hozzá a gyűjteményekhez. Volt, aki édesapja régi foglalkozásának gépeit, eszközeit, volt aki egy egész műhely berendezését adta a gyűjteménybe. Voltak, akik feldolgozták a település múltjának egyes részleteit, voltak, akik filmet készítettek, kiadványokat szerkesztettek, volt aki makettet készített a ma már nem látható épületekről. Név szerint kiemelte dr. Bódai Józsefet, aki könyvében feldolgozta a Kisbéri Ménes és Ménesbirtok történetét, Győri Imre plébánost, aki a Római Katolikus Egyház és a csonka tornyú templom történetével kapcsolatban gyűjtött anyagokat, Illés Józsefnét, aki a Református Egyház és a templom történetéről gyűjtött anyagokat, Balogh Jánost, aki hosszas tervezgetés után, aprólékos munkával elkészítette a terepasztalt, Lork Istvánt, aki egy egész bognár műhelyt adományozott. Beszéde végén sok sikert kívánt a múzeum fenntartójának, és azt kérte, hogy őrizzék meg a hely szellemiségét.

Ezt követően Sinkovicz Zoltán és Hegedűs Pálné leleplezte az új névtáblát, majd Hegedűs Pálné mondta el köszönő szavait. Köszönetét fejezte ki polgármester úrnak és a képviselő-testületnek, hogy ily módon is értékelték férje munkáját és munkásságát, és hogy ezzel a csodás emlékezéssel segítették a további magányos életét és a lelke nyugalmát. Megköszönte a Honismereti Kör minden egyes tagjának a segítséget, és az együtt érző szeretetüket.

Az ünnepség zárásaként Tihanyi Dániel a „Kell még egy szó” és a „Nélküled” című dalokat adta elő.

Szabó Sándor